Igen. Jó volt. 

Egyben Jaume és az én goodbye partim is volt. Megkaptuk a "diplománkat", a youth passt, mehetünk Isten hírével. Jaume holnap után lép le...

Kicsit nosztalgikus buli volt, de azért jól szórakoztunk. 

Sütöttem répatortát, kétféle morzsás almát és mézeskalácsot. A répatorta a fának álcázott süti. A fa alakot én csináltam, Arthur befejezte cukorkákkal. 

Nem látszik túl jól, de a felirat hátul: RIP Luca és RIP Jaume. Mondván, ha innen hazamegyünk, vége az életnek. Ha annak nem is, de az biztos, hogy egy csodálatos szakasza lezárul.

Itt kaptuk meg a diplomát. Jaume annyira meg volt hatódva, hogy nem tudott semmit sem mondani. Én megköszöntem mindenkinek ezt a 7 hónapot...a legszebb részét eddigi életemnek...tele kalanddal, hülyeséggel, kemény munkával, bulival, főzéssel, szaunával, szeretettel.

Quasimodo és én. A két nép, aki lelép.

No de elég a szomorkodásból, jöjjenek a bulis képek! (Igen, a fejemen van egy méretes pók.)

Mondjuk ez nem újdonság, hogy ő fejjel lefelé lóg.

A legjobb momentuma az volt az estének, amikor nem szomjasan beraktuk a Follow the leader című számot, ami teljesen úgy hangzik, mintha Follow the LIDL lenne. Izinyúl (nem tudom mi célból) fején a zacskó pedig pont onnan származik. Szóval vonatba rendeződtünk utána és torkunk szakadtából üvöltöttünk. Közben láttam Jarkko és Satu fejét, ahogy néztek minket: tejóég, de jó csapat ez...hiányozni fognak.

És a csoportkép:

Nyolcan:

És csak MI: 

JAMILI.

Jaume

Arthur

Maelle

Igor

Luca

Izinyúl

Szóval: JAMILI.

Second-hand shop:

Vettem egy plüssnyulat Gézuka mellé.

"Normális" vásárlás: 

Megvettünk mindent a másnapi halogén partira. 

Kaptam csomagot. 

Jó csomag. 

Persze mindenki kíváncsian várta, hogy mi van benne, mert itt az a szokás, hogy mindent együtt bontunk fel (Arthur finomságokat szokott kapni és mindig ad belőle mindenkinek...talán ezért maradt meg a közös csomag felbontás szabálya).

Szóval körbeálltuk a dobozt, én meg nekiestem egy késsel. Valami fehér anyag esett ki belőle egy levéllel. 

8 pólót kaptunk, amit apa tervezett és az egyik barátjával rajzolt. 

Azt a visítást és nevetést nem fogom elfelejteni egy ideig, amit ezek a nyulak műveltek, mikor meglátták és felpróbálták.

Köszönjük még egyszer Apaaaa! :)

A hétvégénk lazítással telt. És némi Harry Potter filmmel. Megegyeztünk, hogy megnézzük az összeset egymás után. 

Apropó, a kanapé elfoglalásáért komoly harc folyik minden alkalommal. Egy ilyen családi jelenetet fotózott Javier: 

Persze, hogy a szélére akart ülni, mert ott a karfa. Aki középen ül, annak nem jó, mert olyan érzés, mint hogyha nyomorognál a hetes buszon reggel. Szóval, gondolta, üljünk rá a fejére, hátha odébb megy.

Eszembe jutott, hogy a facebookos csoportba felkerült jó néhány kép arról, amikor Helsinki mellett voltunk trainingen. Én is rengeteget fotóztam, mert Lorenz (francia srác, Kokkolában találkoztam vele) a kezembe nyomta a fényképezőgépét, mondván, hogy legutóbb nagyon jó képeket csináltam. 

Szóval akkor itt egy válogatás a legjobbjaimból: 

Ő Bence, a magyar srác, akivel összebarátkoztam. 

Jaroslaw.

Ő is.

Ő Lorenz. Kokkolában csináltam róla egy pont ugyanilyen képet! :) 

Ez meg a kiscsapat. 

Csoportkép.

És akkor néhány, amin én is rajta vagyok:

Reggel krumplit tisztítottunk, mivel a legutóbbi alkalommal amikor felszedtük őket, jó adag föld is jött velük. Rettentően fárasztó és nagyon unalmas. A nap fénypontja az ebéd volt, Igor megint jót alkotott.

Utána volt egy meetingünk, bár kicsit fura volt arról beszélni, mi lesz, ha Jaume meg én már nem leszünk itt. Najó, nem fura volt, hanem rossz.

De azért a napi adrenalin-löket megvolt: a héten én vagyok a care-taker (UTOLJÁRA!!!). Fűnyírás (20 centi hó van, tehát ezt valószínűleg nem kell megcsinálnom), fa pakolás a szaunába (megvolt), és a száraz budi kiürítése (ez is félig).

Viszont.

Az istállóban (vagy még mindig nem tudom, hogy hívják a birkatárolót) lévő budit nem ürítettem ki. Mert a cső, amit ki kell nyitnom hozzá, indokolatlan mennyiségű bikával van körülvéve. Főleg Morris a probléma, aki agresszív. Én meg nem szeretem.

Szóval vittem magammal egy hímet, egye csak meg őt az a sok bika, míg én szenvedek a folyékonnyal. 

Kicsavar, alá rak, megnyit, miabánatérnemjön, befagyott, namegindult, csak meg ne egyenek ezek a dögök, tartsd őket távol tőlem, miértsimogatod, megesz, zárjuk el, hupsz kifolyik, másikat alá rak, megnyit, folyik. Tartsd őket, furikra rárak, hím kijön, kerítés bezár, bikák bambán bámulnak.

Uhh micsoda alliteráció. 

Furikkal elindul, hűdenehéz, rohadt élet mennyi hó esett, tárolót megtalál, hótól kiszabadít, tetőt lecsavar, uhhhh szag fejbevág, nem baj, ez az utolsó alkalom, hogy ezt kell csinálnod, kannát felemel, jóóóó na...még egyszer felemel. Na, csak izmosodtál valamit, beleönt, becsavar. Másikat felemel. Még egyszer felemel, dögnehéz, óóóhogyaza...kiloccsan, nem baj. Tetőt becsavar, kannákat furikra pakol...még egy kör.

A végén mindketten megúsztuk Morris-harapás és -rúgás nélkül. 

Estére mindenki kidőlt. 

Ma tanítottam négy magyar órát (vagyis inkább egy általános ismertetőt Magyarországról). Reggel igen korán keltem, hogy beérjek az iskolába. Kipróbáltam a biciklimet, csak egy gond volt: előző este leesett 10 cm hó. Tekertetek már hóban? Igen nagy móka, sok kalóriát lehet elégetni vele. Kb. olyan, mint egy durvább tesi-óra. Meg csúszik is. Meg sötét is van.

az óráim nagyon humorosan és gördülékenyen mentek. Azt hiszem, kedvelem a 15 éves korosztályt tanítani. Érdekes volt az is, hogy fél év után azt vártam, hogy angolul tanítani az anyanyelvemet nagyon nehéz lesz, de ehhez képest nagyon jó visszajelzéseket kaptam  és én is jól éreztem magam. 

Ez itt a papír arról, hogy mit tanultak az órán:

Utána otthon szappant főztünk. A ruhám ellenére nem, mást nem csináltam a tehenekkel.

Éééééés egy nagy hócsatával zártuk a napot:

Angyalkám:

Igort a szauna mellett támadtuk meg, menekülés közben még a papucsát is elhagyta.

Naaaaagyon széééééép! :) 

Ja, amúgy a finn iskolának van saját ratrakja! Uuuuuuuuuu! Mi még messze vagyunk...

Ma krumplik voltak...elképesztően unalmas szétválogatni őket, de hát ha ez a feladat, nincs mit tenni.

Jaume holnap lelép Oroszországba, majd hétfőn jön vissza hogy elköszönjön és megtartsuk a búcsúbulit. Aztán azon a hétvégén meglátogatnak engem a finn barátaim. 

Eléggé keser-édes a hangulat. 

Szomorúak, mert elmegyünk, de vidámak is, hogy kiélvezhessük együtt az utolsó pillanatokat. 

Apropó, meg kell csinálnom egy youth pass nevű valamit, ami olyan, mint egy diploma az itteni projektemről, amit én magam állítok össze. Mit tanultam, mi az, amit csináltam, kik voltak velem... stb.

És persze készülnöm kell a holnap utáni magyar óráimra! Nagyon várom már, de egy kicsit tartok is tőle, idegen nyelven tanítani az anyanyelvedet igencsak bonyolult. 

Ma este tárkonyos ragulevest főzök, mert azt Jaume imádja. 

A forradalom ünneplése alkalmából dolgoztunk. 

De legalább kaptunk kesztyűt. Mert itt már hideg van. 

Aztán a répákat szabadítottuk ki:

Amitől a fél field a lábunkon kötött ki.

Naná hogy sárcsatáztunk.

A taktoron ülni nem olyan vicces, ha Ari vezet, de fél év után már megszoktuk. Lazulás, szeretet. 

És este:

Conchita Wurst is meglátogatott minket:

De komolyra fordítva a szót: én minden évben ezen a napon megnézem a Szabadság szerelem című filmet. Lehet szeretni, lehet nem, de szerintem ez az egyetlen olyan mű, ami jól megmutatja, hogy mi történt '56-ban. (Az utána következő időszakot nekem legjobban A vizsga mutatja be.) 

Szóval arra gondoltam, hogy megnézem a többiekkel, de persze nem találtam jó minőséget angol felirattal...letölteni meg ugye nem lehet ebben a drága jó országban (ilyenkor sikítófrász).

Így majd talán később. Vagy erről lemaradnak. 

Én azért megnéztem. 

Éljenek a hősök!

Két napja jöttünk haza Helsinkiből, az utolsó trainingről. Ezzel a csapattal voltunk Kokkolában. Érdekes volt látni az arcokat pár hónap múlva és megfigyelni, hogy ki, mennyit változott. 

Vonatút:

Gomba.

Egy dolog amit bizton állíthatok: mi voltunk és vagyunk a legjobb csapat. A többiek irigykedve néztek bennünket, hogy mindig bulizunk, mindig együtt vagyunk és ennek ellenére nem öljük meg egymást. Hogy együtt ébredünk, együtt eszünk, együtt dolgozunk és nagyon szeretjük egymást. 

De azért szomorú is volt: egy ponton el is érzékenyültem. Egy grafikonon kellett szemléltetni a fél éves hangulatunkat (az enyém a betegségem és a veszekedés időszakát kivéve végig az egekben volt). Maelle grafikonja addig tartott, amíg ketten Jaume barátommal lelépünk...azt írta utána, hogy nem tudom, mi lesz ezután...de egy szaggatott vonal lefelé mutatott. Kicsit szomorkodtam. 

Én sem tudom, mi lesz utána.

De jöjjenek a képek, mert nagyon jól éreztük magunkat (húst is kaptunk az utolsó napon).

Nem várt élmények, amiket együtt írtunk (tehát az össze EVS-es, aki most Finnországban tartózkodik) :

- találkozás sok új emberrel

- farm élet- néha könnyű, néha nehéz + fura zuhany

- leszokás a duhányzásról

- nem hivatalos vezetési órák, szerelem, gitáron játszani

- video projekt

- konferencia

- házikó építés

- őrült emberek körülöttem

- tapasztalat a finn egészségüggyel és doktorokkal

- alapvetően boldogabbnak lenni

- szex a szaunában

- úszás a jeges vízben

- itt szeretnék maradni EVS után

- ki***szott jó barátokat találni

- minden sz*rt túlélni

- sz*rt cipelni a természetben

Igen változatos. 

Ez pedig a papír, amit vártunk a trainingtől.

Ami még hiányzik a projektekből: 

- kapcsolat a finnekkel

- randizni egy finn csajjal (csak a nyelv kedvéért) másik kézírás: benne vagyok

- alapvetően minden

- több finn óra

- északi fény

- új ház, hely az egyetemen

- találkozni fiatal...lányokkal

- leszokni a cigiről

- rénszarvason lovagolni csukott szemmel. Meztelenül. Luca is jöhet.

- kommunikáció

- északi fény

Jó zokni..heh??? :D

Magyar találmány, hogy el tudjuk énekelni a Hallelujah című számot.

Utána egy kis idő Helsinki központjában:

A város közepén úszómedencék: (szemben a halpiac) 

Köszi a fejeket srácok.

Rénszarvas pizza: