Kimentünk ééééés!!!!! 

Annyira csodálatoooooooooos!!!!!!!!

Gyakorlatilag bekopogott az ajtónkon!!!

A képek nem jók, de ezt mindenkinek látnia kell!!!!

A keddünket egy meetinggel kezdtük. Arról volt szó, hogy milyen terveink vannak a jövő hetet illetően, szóval nem nagyon tudtam beleszólni, mivel akkor már bőszen Magyarországon leszek. 

A reggel egyébként így nézett ki:

Aztán ebéd után én felfűtöttem a szaunát és közben arról elmélkedtem, hogy mit fogok kezdeni az életemmel. Micsoda jó téma- mintha nem ezzel nyaggatnának 4 hónapja összcsaládilag. Csodálatos.

És sutty, már le is ment a nap. 

Sajnos a képen nem látszik jól, de négy bolondot láthatunk. 

A megmaradt csapat.

<3 <3 <3

...hogy január 21-én jövök vissza egy hétre látogatóba. Már le is foglaltam a repjegyet. 

Megígértem nekik. 

Kapnak pálinkát, hogy jobban elviseljék a sötét napokat. :) 

Itt épp a padon táncolok utolsó finn órán után. Miután megtaláltuk a közösség bankkártyáját. Amit majdnem elhagytunk. 

A házban olyan a hangulat, hogy ki kellett szabadulnom. 

Izgulnak a többiek, hogy mi lesz. Mióta Kurjen tila elindította az EVS programot, mi vagyunk az első csapat, akik kettészakadnak. Eddig mindenki csak hét hónapra maradt, olyan, aki egész évben a Mankeliben lakik, még nem volt. 

Érezhetően a mentoraink sem tudják, hogy mi lesz és őszintén szólva, mintha kicsit ők is megzuhantak volna amiatt, hogy ketten távozunk. Kicsit mintha nem törődnének azzal, hogy még mindig van itt négy ember, akiknek munkát kell adni. 

Azt meg, hogy a többiek hogy vannak, le sem írom. 

Szétestünk. 

Nem akarok erre emlékezni az utolsó héten. Jó lenne megrázni magam és úgy dönteni, hogy jó lesz, de ez nem csak az én döntésem.

Szóval kicsit kiszabadultam a kedvenc részére az erdőnek. Itt a sziklám.

Ez kéne nekünk is...

Finn családom meglátogatott a hétvégén. Azt hiszem, jobb időpontot nem is választhattak volna- nagyon el voltunk keseredve mindnyájan, így jól jött a vérfrissítés. 

Szombaton kivettem egy szabadnapot, amit velük töltöttem Tamperében. 

Először megnéztük a központi templomot, mert halottak napja miatt gyertyagyújtás volt. Ez a része például nagyon hiányzik Magyarországnak...szeretek ilyenkor a temetőben járkálni és nézni a fényeket. 

A templom ablakai különleges üvegből készültek. Csodás volt azokat a fényeket is nézni, ahogyan átsütött rajta a nap és elszínezte a padlót...

Erről képem nincs, talán majd ha jobb felszerelésem lesz...

Utána az időgép nevű múzeumba mentünk el, amit nagyon élveztem.

Tampere régen. Ha a hídon megyünk végig, balra megtaláljuk a könyvtárat, a komoly (hahahaha) magyar könyv gyűjteménnyel. Jobb felé a MORO bárhoz jutunk, illetve a vasútállomáshoz.

Ez meg Tampere, amikor még nem minősült városnak. A terepasztalon kiszúrtam egy bicikliző lovat- biztos jól szórakoztak a készítők.

Én is elgondolkoztam, hogy miket raknék bele, ha terepasztal-modellező lennék...

No de vissza a történelemhez. 

Odanéééééz pelenkás autóóóó! :)

Nah ez a stílus nálunk is ismert volt.

Jegyrendszer. Na, ez aztán nagyon ismerős. 

A többiek Kurjen tilán csak néztek rám, amikor elmagyaráztam, hogy működik. Hát valóban nem mindenkinél volt ilyen...

Ez meg egy korabeli bolt:

Itt a cukor, amit a bal oldalon heverő fogóval "vágtak". Ilyet még én sem láttam.

Propaganda plakátok:

Kávé.

Finn márka.

A kiállítás után nagyot sétáltunk. Ezeket láttuk a városban:

Emlék Ingalénának...csak a szarva hiányzik.

Betértünk a csokoládé boltba is, vettem néhány csokit a többieknek búcsúajándéknak. Utána enni mentünk, majd a second-hand shopba, és utána szépen lassan haza. Megkóstoltunk  mustamakkarát, a finn véres hurkát. Hmmmmm NAGYON finom! :) 

Otthon még beszélgettünk egy keveset, de sajnos menniük kellett haza, mert az út Vetelibe igen hosszú (4 és fél óra).

Nagyon-nagyon hálás vagyok nekik, hogy ennek ellenére eljöttek és egy csodálatos napot tölthettünk együtt. Örültem, hogy beszélgethettünk és hogy megismerték a többieket. 

Köszönöm! :) 

Vidd már innen ezt a szőrös dögöt!

Az utazáshoz ezt a pólót vette fel...

Már a kocsiban...

Az állomáson...

És az utolsó szelfik közösen:

Utána sírás, itthon üres ház, üres ágy. 

Ma igyekeztünk a kedvére tenni. 

A NURKKA után kimentünk a beach-re, ahol az első héten a jeges vízben úsztunk. Aztán utána hazamentünk és volt egy óránk a jeges úton való vezetéssel kapcsolatban. 

Este közös szauna. 

Nem nagyon tudom leírni, mit is érzek pontosan...

Hiányozni fog a humora, a bolond spanyol zenék, amiket hallgat...a nyugodt mentalitása, ami árad belőle még akkor is, ha vitázik. 

Hogy odavan a répatortámért és a tárkonyos ragulevesemért. Hogy kifordítva veszi fel néha a ruháit és hogy teljesen hagyja elázni a sütiket a tejes kávéjában hogy utána kikanalazza. Hogy mindig mindenkit megkér maga körül, hogy fotózzák. Hogy éjszaka érthetetlen spanyol mondatokat mond...(néha olyan, mintha nappal beszélne...jó kis akcentusa van).

Hogy mindent megtervez és nagyon óvatosan vezet.

Hogy nem piszkál hogy menjek vele kenuzni, mert én tudom, hogy kell kormányozni.

......

Hogy a ruhái nem foglalják többet a helyet a szárítón. 

Hogy nem ver többet hátba, ha látja, hogy valami nem stimmel velem.  

A buli után kaptunk egy szabad napot. Azt hiszem, mindenkinek szüksége volt rá...

Bár volt, aki ragaszkodott a jelmezhez a mai napon is...

Aztán a közös főzés után mindenki talált valami elfoglaltságot: