A házban olyan a hangulat, hogy ki kellett szabadulnom. 

Izgulnak a többiek, hogy mi lesz. Mióta Kurjen tila elindította az EVS programot, mi vagyunk az első csapat, akik kettészakadnak. Eddig mindenki csak hét hónapra maradt, olyan, aki egész évben a Mankeliben lakik, még nem volt. 

Érezhetően a mentoraink sem tudják, hogy mi lesz és őszintén szólva, mintha kicsit ők is megzuhantak volna amiatt, hogy ketten távozunk. Kicsit mintha nem törődnének azzal, hogy még mindig van itt négy ember, akiknek munkát kell adni. 

Azt meg, hogy a többiek hogy vannak, le sem írom. 

Szétestünk. 

Nem akarok erre emlékezni az utolsó héten. Jó lenne megrázni magam és úgy dönteni, hogy jó lesz, de ez nem csak az én döntésem.

Szóval kicsit kiszabadultam a kedvenc részére az erdőnek. Itt a sziklám.

Ez kéne nekünk is...