Ma építős napunk volt Tapanival, akit felfogadott a farm, hogy segítsen befejezni a házat a szauna mellett. Egy baj van: egy árva hangot nem beszél angolul. 

Ez meg különösen vicces, amikor valamit el kell magyaráznia nekünk. De azért azt hiszem, viszonylag jól megértettük egymást. 

Délután elsétáltam Vesilahtiba, a temetőbe. Valahogy annyira megnyugtat...ráadásul még égett néhány gyertya is, szóval nagyon boldog voltam tőle. 

Amúgy itthon a hangulat nem jobb...mindenki kivan.

Én meg kicsit elszigetelve érzem magam a többiektől...mindenki másképp dolgozza fel, hogy elmegyek. 

Nagyon aggódom értük. 

De hogy valami jó hírt is mondjak: pénteken vadászni megyünk egy formával, aki tudja, hogyan kell. Igen menők leszünk.