Igen. Jó volt. 

Egyben Jaume és az én goodbye partim is volt. Megkaptuk a "diplománkat", a youth passt, mehetünk Isten hírével. Jaume holnap után lép le...

Kicsit nosztalgikus buli volt, de azért jól szórakoztunk. 

Sütöttem répatortát, kétféle morzsás almát és mézeskalácsot. A répatorta a fának álcázott süti. A fa alakot én csináltam, Arthur befejezte cukorkákkal. 

Nem látszik túl jól, de a felirat hátul: RIP Luca és RIP Jaume. Mondván, ha innen hazamegyünk, vége az életnek. Ha annak nem is, de az biztos, hogy egy csodálatos szakasza lezárul.

Itt kaptuk meg a diplomát. Jaume annyira meg volt hatódva, hogy nem tudott semmit sem mondani. Én megköszöntem mindenkinek ezt a 7 hónapot...a legszebb részét eddigi életemnek...tele kalanddal, hülyeséggel, kemény munkával, bulival, főzéssel, szaunával, szeretettel.

Quasimodo és én. A két nép, aki lelép.

No de elég a szomorkodásból, jöjjenek a bulis képek! (Igen, a fejemen van egy méretes pók.)

Mondjuk ez nem újdonság, hogy ő fejjel lefelé lóg.

A legjobb momentuma az volt az estének, amikor nem szomjasan beraktuk a Follow the leader című számot, ami teljesen úgy hangzik, mintha Follow the LIDL lenne. Izinyúl (nem tudom mi célból) fején a zacskó pedig pont onnan származik. Szóval vonatba rendeződtünk utána és torkunk szakadtából üvöltöttünk. Közben láttam Jarkko és Satu fejét, ahogy néztek minket: tejóég, de jó csapat ez...hiányozni fognak.

És a csoportkép:

Nyolcan:

És csak MI: 

JAMILI.

Jaume

Arthur

Maelle

Igor

Luca

Izinyúl

Szóval: JAMILI.