A reptéren kiscsaládom és Timiék vártak. Jól megszeretgettem mindenkit.

Aztán elindultunk hazafelé, s én szinte sokkot kaptam attól a mennyiségű magyar nyelvtől, amivel az úton találkoztam...aztán a boltban...minden olyan olcsó és magyar és forintban van...nincs átszámolás, hogy ez mennyi lehet, egyszerűen tudom. 

Viszont azt nem tudom megfogalmazni, hogy éreztem a parkolást követően, vagy amikor kiderült, hogy a kutyám nem ismer fel. A szobámba lépve...minden olyan furcsán távolinak, de azért ismerősnek tűnik. 

Hát majd meglátjuk, hogy lesz.

Na persze azért nem volt idő a szomorkodásra:

Aztán idővel többen lettünk és nem fért bele mindenki a képbe! :D 

Köszönöm Nektek, hogy eljöttetek és hogy feldobtátok az estét! :)