Az elmúlt napokban igencsak szórakoztatóan működött a wifi, mindnyájunk nagy-nagy örömére, ráadásul vendégeink is jöttek, így nem volt időm írni.

Az igazság az, hogy az időjárás gyakorlatilag percenként változik és ez igencsak megterheli az "írókámat"...

Szerencsére legalább a konyhai munkámmal végeztem. Nem volt olyan vészes, mint ahogy gondoltam. A rengeteg ételérzékeny, a vásárlás és a számolgatás része persze nem volt jó, de főzni mindig is szerettem. 

Ezen a hétvégén óriási ünnep van Finnországban, a Juhannuspäivä és ennek örömére vendégeket hívtunk. Azokat az EVS-es lényeket, akiket Kokkolában megismertünk. 12 vendég, igyekeztünk őket elszállásolni, de nem egyszerű, mert Igor visszatértével már mi is hatan vagyunk.

Szóval most igen nagy élet van itt. 

Ha engedi a kedves facebook messenger, hogy lementsem a képeket, akkor azok is lesznek.

Jaaaah még egy szuper hír: a 20 eurós kórházi számlámhoz (ami elég baráti) kaptam még két másikat. Az egyik 309 euró, a másik 32. Ez már annyira nem baráti. Szóval le kell ülnöm beszélni a közösség tagjaival, valószínűleg ők fizetik a számlát, majd én a Cigna biztosítón keresztül a megkapott pénzt hozzájuk irányítom. Kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy nincs kék kártyám, mivel kedvenc országom ügyintézője nem adta ki nekem, csak egy ideiglenes magyarul írt papírfecnit, mely pont alkalmas az itteni száraz vécé használatára. 

Itt épp egy jó kis játékkal kezdjük az ünneplést az EVS-es csapattal.

Fontos momentum a finn zászló felvonása is. Érdekes volt, utána sokat beszélgettünk erről, hogy mennyire szomorú az, hogy például ha Franciaországban felvonod a francia zászlót, akkor azonnal beskatulyáznak és egyben a politikai hovatartozásodat is nyilvánvalónak gondolják, néha helytelenül. Sajnos nálunk is ez van otthon, itt pedig minden házra ki van tűzve a finn zászló, csak azért, mert büszkék rá az emberek. 

A zászlófelvonás után elkezdtük megenni azt ennivalót, amit egész délelőtt csapatokban készítettünk. 

Szerencsére jó időnk volt. 

Az est fénypontja pedig a koko, a tűz, amit Ari alkotott...elég nagyra sikerült.

Utána- mivel elég vegyes volt a nemzetek eloszlása- mindenki énekelt legalább egy dalt a saját nyelvén. Szuper volt a hangulat! :) Hallottunk német, portugál, spanyol, olasz, francia, horvát, lengyel, finn dalokat. Én is énekeltem a magyar lánnyal. 

Utána visszamentünk a házba éééés elkezdődött a buli. Kifulladásig tartott.

Este az ég alja. Najó, lehet, hogy reggel. Nem nagyon megy le a nap, fogalmam sincs. 

Ma reggel viszont korán kellett kelni, mert minden évben nagy szenzáció és hagyomány, hogy a farm dolgozói traktorral érkeznek a templomba. Szóval reggel (no nem mindenki) kivánszorogtunk az ágyból, csinosba vágtuk magunkat és uccu neki traktor! 

A templom pedig ilyen volt:

Én is vettem úrvacsorát, szerintem máskor úgysem lesz rá lehetőségem itt, Finnországban. És ez mindig a nagymamámra emlékeztet. Nem vagyok rettenetesen vallásos, azt mondanám, hogy megvan a magam "vallása", sok dologgal nem értek egyet, de ez a része nagyon tetszik. 

Talán a második képen jobban látszik, hogy zöld valamik vannak az oltár mellett. Nyírfák, az ünnep miatt. Ari a traktort is azzal díszítette fel, biztos van valami jelentősége.

A képekért elnézést, néhánynak igencsak posoványos a minősége...no nem baj. Kockulásnak vége, kilép, lelép.