Tegnap megint ellátogattunk Tamperébe. Mindenképpen szerettem volna szuperbio-öko tusfürdőt venni magamnak, mert a közös nagyon szárítja a bőrömet. Vettem is, nem "olcsóér". 

Utána szétváltunk és mindenki ment a maga útjára. Nekem előző este megállt az órám, úgyhogy azt mindenképpen szerettem volna megcsináltatni és kíváncsi voltam, hogy a könyvtárban van-e magyar könyv. 

Ezt a képet egy könyvesboltban készítettem, mert ismerem a játékot, sokat játszottuk Timiékkel. Itt egy Muminos verzió, ami azért aranyos, mert finn és anyu rendezte néhány részének a szinkronját, amikor terhes volt velem. :) Ezt már mindenki tudja itt! :)

Miután bevásároltunk a Candy Shop-ban (juhuuuuuuu) elindultunk a könyvtárba, ahol mindenféle könyvet találtam (még románt is), de magyarral nem találkoztam. Az egyik könyvtáros segítségét kérve viszont rábukkantam ezekre:

Majdnem a nyakába ugrottam, mikor megláttam a HATALMAS gyűjteményt. Szerintem teljesen hülyének nézett.

A többiek már nem lepődnek meg ezen, hogy ennyire tudok örülni annak, ha valami az anyanyelvemen van. Portugál, spanyol, olasz, francia...mindegyik népszerű nyelv. De a magyar...

Jahhh és mit találtunk? Harry Potter latinul!!! :D

A könyvtár után a tornyot szerettük volna megnézni, de nem jutottunk el odáig, mivel úgy láttuk, hogy nem lehet felmenni. De a kikötő csodaszép. Egészen érdekes, szinte feketés színe van itt a víznek. 

Aztán találtunk játszóteret is, amit mindnyájan imádunk! :)

És ennél a pillanatnál a város elfoglalására gondoltam: :D

Persze ez zárva volt, de azért megnéztem volna...

Itt már azért fáradtabbak voltunk az egész napos mászkálás miatt:

Tehát beültünk egy romkocsma-szerű helyre. Az túlzás, hogy iszogatni, mivel egy sör minimum 6,5 euró, de azért mindenki ivott valamit. Vártuk, hogy végre kimehessünk a buszmegállóba, mivel mindenki hulla volt. 

A buszút igen szórakoztató volt, mivel MAGYARUL beszéltem egy buszsofőrrel. :D :D :D

Finn anyanyelvű és a felesége magyar. Olyan szépen beszélte a nyelvet, hogy majdnem dobtam egy hátast. Csodálatos volt végre beszélni valakivel, aki meg is ért. Persze, beszélek a családdal, Zembörrel, de ez így...szinte meseszerű volt! :) Hatalmasakat nevettünk és a többiek is látták, hogy kellett ez már nekem.

Minden angol szót elfelejtettem utána. :D