Tegnap elmentünk Hämeelinnába, egy kicsit nézelődni, a bérelt kocsival. Leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy vezessek egy kicsit, de aztán elmúlt. Pedig itt aztán menő vezetni, mert mindenki betartja a szabályokat, nem anyáznak, nem dudálnak. Ezt a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, amikor megálltunk egy általunk pirosnak vélt lámpánál (tényleg iszonyatosan hülyén volt megcsinálva) és a mögöttünk lévő kocsiból kiszállt a sofőr és udvariasan közölte, hogy nyugodtan mehetünk, a lámpa a gyalogosoknak szól. Nem anyázott, nem dudált.

A táj így néz ki:

És láttunk sziklát is!!! (Micsoda öröm :D)

Először egy parkba mentünk:

Apropó, eszembe jutott, hogy nem mutattam be a bandát. Szívesen feltennék képet is, de nem mindenki szereti, ha fotózzák. Szóval akkor balról jobbra: Maelle (az e-n van két pont,de olyanom nekem nincs a billentyűzeten) francia lány, aztán Jarume, spanyol srác, Igor, és Arthur francia. Isabelle épp valahol északon van a szünet miatt. Amúgy jó móka velük lenni, nagyon szeretem őket! :) Bármit elkezdek énekelni, ők folytatják. Sőt, már a kommunikáció is így történik: ha valmi olyat mondunk, ami benne van egy dalban, azonnal mindenki torka szakadtából elkezdi énekelni. Teljesen azonos a zenei stílusunk. 

A park után megnéztünk egy kastélyt. Nem kolbászoltunk sokat, mert nagyon hideg volt és a szél is fújt.

1308-ban így nézett ki. 

És 56-ban épp renoválták. Mondtam a többieknek, hogy nálunk akkor más történések voltak. Arthur mondta, hogy tudja, tanulták az iskolában. 

Nagyot tetszettek ezek a kövek. :)

És egy igazi várárok: (a háttérben 2, 1930-as ágyú)

Na meg egy tragacs:

S mellé apa egyik sztorija, amit mindig emleget: mikor katona volt, az egyik lángelme, aki oktatta őket épp képeket mutatott nekik hasonló járgányokról. Iszonyatosan raccsolt. Ez a mondat jött ki a száján: képzejjék el ujaim, amikoj ez a hajcjájmű a tojziós jugóival bejejeccsen egy gödöjbe. (Képzeljék el uraim, amikor ez a harcjármű a torziós rugóival belereccsen egy gödörbe.) Majd miután átgondolta a mondatot, és rájött, hogy ha akarna sem tudna több r betűt belegyömöszölni egy mondatba, megengedte a hallgatóságnak hogy jöhögjenek (röhögjenek). :) Mindig eszembe jut a sztori, ha ilyen járgányokat látok.

És a moháim:

Egyszerűen hihetetlen, mennyire aranyosak a kis spórazsákjukkal! :) 

Nincs valami ilyen meló a világon? Simán el tudnám nézegetni őket egész nap. :) Na és neked mi a foglalkozásod? Mohász vagyok. :D

Miután elfáradtunk a hosszú kirándulásban, betértünk egy boltba némi enni- és innivalóért. Vettem almát és lisztet meg vajat, hogy este süssek nekik egy jó kis morzsás almát. Ezt találtam:

 Tutira a forralt borhoz kellett! :D 

Apropó, alkohol: 

Reggel ez fogadott minket. Nincs körte, jó a sörösdoboz. Az esti bulit nem is említem. :D