Végreeeee! Olyan jó volt őt látni fél év után. :) 

Még akkor is, ha csak kis időre. 

Szerdán érkezett, aznap, amikor a tetőt raktuk tele cseréppel. Persze a buszsofőr eltévedt, szóval ki kellett mennem elé a kocsival. Mindenki nagyon izgatottan várta őt, kíváncsiak voltak, hogy miféle szerzet lehet az én Zemböröm. 

Határozottan jól érezte magát- ezt mondta. Finnországot szépnek tartotta, a barátaimat meg nagyon kedvesnek. Arthur azonnal felajánlotta, hogy megnézi a frissen műtött kezét és onnantól kezdve jól elbeszélgettek egymással politikáról és mindenféle történelmi témáról. Maelle is mutatott neki jó néhány zenei videót. Alapvetően mindenki megkedvelte... :) 

Na meg persze a pálinka. Háááátöööö...erről nem kell írnom semmit. Maradjunk annyiban, hogy olyan nagy sikere volt, mint a magyar kolbásznak a vegetáriJános Maelle-nél. 

De szépek vagyunk itt a lila nyelvünkkel! :) Ettünk egy kis áfonyát az erdőben. Elfordítás lehetetlen. 

Micsoda erdészem van! :) Azt mondta, szívesen sátorozna itt pár hétig...édes kicsi szívem! :) 

Sokat sétáltunk, kerestünk gombát, megmutattam neki a fámat és jó néhány birkát is...megtámadták a kicsik, amikor bejött velem a kerítésen belülre. 

Voltunk finn szórakozóhelyen is, bár szerintem nagyon fájt a keze, szóval nem élvezte annyira...sokat beszélt angolul és én nagyon büszke voltam, mert nem teljesen hittem, hogy ilyen jól beszél. 

Voltunk Tamperében, megmutattam neki a várost és utána a könyvtárat is. Visszamentünk a second hand-shopba a nyusziért, amit a múltkor otthagytam...nagyon-nagyon bántott, hogy ott árválkodik egyedül, ahelyett, hogy velem és Gézukával aludna...

De persze azóta árut cseréltek. 

Nagyon szomorú voltam. 

De azért kaptam egy szép felsőt meg egy puha nadrágot, hogy ne szomorkodjak annyira. Utána bejártuk az egész várost, hogy Izinyúlnak ajándékot vegyünk. Nagyon szomorú volt, hogy elhagyta a fülbevalóját, szóval vettem neki egy hasonlót. Úgy örült neki, hogy majdnem elsírta magát...csodás volt látni a vidám bolond fejét. 

Tamperéből visszafelé a magyarul beszélő sofőrrel jöttünk. 

A my room nagyon tetszett neki, csak egy kicsit sötétnek tartotta. Én csak annak örültem, hogy nem volt hideg. 

A többiek nagyon megölelgették amikor elindultunk a reptérre. Onnan visszafelé én vezettem. 

Sajnálom, hogy szűkszavú vagyok, de kicsit szomorkás a hangulatom és egyben izgulok is, mert holnap indulunk Lappföldre...

Nem nagyon terveztünk meg semmit, szóval nagy kaland lesz.