Ma Maelle és Jaume barátaimmal igyekeztünk befejezni a grillező tetejét. Szakadt az eső, így elengedhetetlen volt a megfelelő ruházat.

A nadrágja akkora volt rá, hogy kétszer is belefért volna. Úúúúgy szeretem ezt a lányt, olyan bolond! :) <3

Ez a grillező teteje, amit ketten Igorral alkottunk. Kifejezetten jó érzés, hogy valami olyat csinálunk, ami nagyon-nagyon hasznos. Finom kolbászokat fogunk sütni alatta, amikor szakad az eső. Ráadásul az is jó, hogy az elejétől a végéig részt vehettem az építésében. Ahogy írtam, Igorral kezdtük el, de ő most a konyhában van, így nem tud segíteni. 

Aztán jött a dolog idegesítőbb része: a szögelés. Nnnnnna hát ennyit szerintem még senki sem káromkodott, mint amennyit mi hárman. Persze a saját nyelvén mindenki, így talán még viccesebb volt. A szögek még véletlenül sem abba az irányba mentek, ahova kellett volna. 

Talán az én fejemen jobban látszik, hogy kezdem elveszíteni a türelmemet...

De nem gond, viszonylag hamar megnyugodtam. Együtt szenvedni jobb, mint egyedül. Maelle és én is rácsaptunk a bal kezünk hüvelykujjára. Jobb volt azon nevetni, hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk, mint azon agyalni, hogy mennyire fáj. 

Apropó, fájdalom. Arthur nem lett jobban, egy hete nem eszik, mert nem tud. Ma reggel félmeztelenül ült az ágyán. Iszonyatosan le van fogyva. Ha nem lesz jobban holnapig, én magam gyömöszölöm be az autóba és viszem el az orvoshoz. Ha kell, lekötözöm. De úgy eszi a fájdalomcsillapítót, mintha drazsé lenne. Ez már nem játék.