Ma konyháztunk Arthur-ral. Nem volt sok munka, de büszke vagyok magamra, mert a füstölt lazac határozottan tetszett. Megkóstoltam és nem volt olyan vészes. Na jóóóó, azért nem fogok rászokni. De a többiek is nagyon büszkék voltak rám, hogy a tányéromon halas tészta volt. 

Utána felfűtöttem a szaunát, csináltam vizet és elkezdtem elmosni az edényeket. A halleveses edénybe beleszagolva elfogott az émelygés, mire Arthur jött és mondta, hogy azt inkább ő. Huh köszi! :) De jó, hogy vannak ilyen rendes pasik itt! :) 

Holnap le kell nyírnom a füvet...rengeteg van...jó móka lesz. 

Este ezt láttuk:

Itt háromnegyed 11 van és teljesen világos! :) IMÁDOM!!! :) 

Elkezdtem kiírni a finn szavaimat kis cetlikre, talán így könnyebben a fejembe mennek. Menjetek a fejembe!!!! :) Vagy a párnám alá kellene tennem a könyvet, mint minden vizsgám előtt. :D Néha bejött, néha nem. De szerintem mindenki próbálkozott ezzel. 

Apropó, ágy: gulyással álmodtam....lehet, hogy ez jelent valamit. Mondjuk, hogy rettenetesen hiányzik a magyar konyha. Minden nap reménykedem, hogy kapok valami jó kis pörköltet ebédre, de helyette hal... :) :( 

Ha az ablakon kinézek, teheneket látok. Már annyira nem félek tőlük, vagyis inkább egytől nem félek. Kis bocikám odajött hozzám (mondjuk a kerítésen kívül voltam) és a homlokát odatette a kezemhez. Vagy 2 percig úgy maradt, ami fura, mert sokat mozognak. Aztán én elindultam a másik irányba, mire ő is. Aztán meggondoltam magam és visszamentem a kerítéshez, mire ő is odaballagott és visszatette a fejét a kezembe. Utána ugyanolyan finoman bújt az anyukájához. Láthatóan megnyugodott. Szerintem ez egy barátság kezdete. :)