Ma a konyhában voltam Jaume volt a főnök. Fincsi marhát sütöttünk, amit tegnap este raktunk be a sütőbe és korán reggel elkezdtük ellenőrizni. ISZONYATOSAN FINOM LETT!!!!! :) És: húúúúúúús!!!! :) Kétszer szedtem.
És részletesen:
Délután felfűtöttem a szaunát, csináltam meleg vizet és hopp, vége is volt a munkaidőnknek. Úgy gondoltam, jól esne egy futás, szóval elmentem, mivel a lábam már nem fáj, ha rálépek (csak ha rálépnek...a tehenek).
Szóval lenyomtam még negyven percet megállás nélkül (neeem, nem tudom, hány kilométer), de nagyon büszke vagyok magamra.
Mikor hazaértem, ez fogadott:
Maelle és Igor tojástartókat dobál az emeleten alvó Jaume ágyába, eltalálva vele hangosan hahotázó lakóját. Aztán a víz is a játék része lett és mindenféle taktikákat eszeltek ki, hogy hogy találják telibe a másikat. Ki, mivel. Igazán szórakoztató volt, igyekeztem néhány fotót csinálni és nem megzavarni őket, mert nagyon belelendültek.
A végén Jaume megunta és lejött az emeletről. Szerintem nem kellett volna. Kapott egy sortüzet.
És ha már játék: megjelentek a szúnyogok. De még a pottyantósban is. Tehát kitaláltunk egy játékot, hogy megszabaduljunk tőlük, vagy legalább megritkítsuk őket. Egy papírra strigulázzuk, hogy ki mennyi szúnyogot csapott le. Egy feltétel van: amit lecsaptál, be kell mutatni egy másik önkéntesnek. Hó végén összeszámoljuk, akinek a legtöbb strigulája van, nyer egy tábla csokit.
Eddig nem állok rosszul.
Szerintem csatlakozom a pecás csapathoz. Megígérték, hogy kapok egy botot, de nem kell megfognom a halat kézzel. Azzal még nem lenne gond, megfogom én...de az a szag...huhhhhh. Nem. Inkább dry toilets cleaning. De a bot végén állni és várni a kapást jó móka.