Apukám verset írt a hőstettünkről:
Azt a kutya fáját ez már döfi!
Apád önbecsülését azonnal böki
a látvány, hogy ott merülsz nyakig,
a jégtáblák közé, a 4 fokos vízbe.
Ezt a Titanikról tették meg, de csak egy ízbe!
Ez igen, ez hőstett a javából!
Apád ki nem fogy dicsérő szavából.
Júj, még a képtől is borzongok bele,
megcsapott a hőstettezés szele!
A 4 fokos víz, már nem hideg, hanem éget.
Bőröd, feszül az összeszűkülő erek végett,
zsiborog, mintha ezer tű szúrná egyszerre
és az érzéshez nincs is szükség vegyszerre.
Csak egy kis jó hidegre,
ami jobban hat az idegre,
mint egy liter feles.
Na de ez után meginni egyet, azért helyes!
Puszillak, ehhez képest valóban lekvár vagyok,
csak a számból kijövő szavak nagyok!
