Finn családom meglátogatott a hétvégén. Azt hiszem, jobb időpontot nem is választhattak volna- nagyon el voltunk keseredve mindnyájan, így jól jött a vérfrissítés.
Szombaton kivettem egy szabadnapot, amit velük töltöttem Tamperében.
Először megnéztük a központi templomot, mert halottak napja miatt gyertyagyújtás volt. Ez a része például nagyon hiányzik Magyarországnak...szeretek ilyenkor a temetőben járkálni és nézni a fényeket.
A templom ablakai különleges üvegből készültek. Csodás volt azokat a fényeket is nézni, ahogyan átsütött rajta a nap és elszínezte a padlót...
Erről képem nincs, talán majd ha jobb felszerelésem lesz...
Utána az időgép nevű múzeumba mentünk el, amit nagyon élveztem.
Tampere régen. Ha a hídon megyünk végig, balra megtaláljuk a könyvtárat, a komoly (hahahaha) magyar könyv gyűjteménnyel. Jobb felé a MORO bárhoz jutunk, illetve a vasútállomáshoz.
Ez meg Tampere, amikor még nem minősült városnak. A terepasztalon kiszúrtam egy bicikliző lovat- biztos jól szórakoztak a készítők.
Én is elgondolkoztam, hogy miket raknék bele, ha terepasztal-modellező lennék...
No de vissza a történelemhez.
Odanéééééz pelenkás autóóóó! :)
Nah ez a stílus nálunk is ismert volt.
Jegyrendszer. Na, ez aztán nagyon ismerős.
A többiek Kurjen tilán csak néztek rám, amikor elmagyaráztam, hogy működik. Hát valóban nem mindenkinél volt ilyen...
Ez meg egy korabeli bolt:
Itt a cukor, amit a bal oldalon heverő fogóval "vágtak". Ilyet még én sem láttam.
Propaganda plakátok:
Kávé.
Finn márka.
A kiállítás után nagyot sétáltunk. Ezeket láttuk a városban:
Emlék Ingalénának...csak a szarva hiányzik.
Betértünk a csokoládé boltba is, vettem néhány csokit a többieknek búcsúajándéknak. Utána enni mentünk, majd a second-hand shopba, és utána szépen lassan haza. Megkóstoltunk mustamakkarát, a finn véres hurkát. Hmmmmm NAGYON finom! :)
Otthon még beszélgettünk egy keveset, de sajnos menniük kellett haza, mert az út Vetelibe igen hosszú (4 és fél óra).
Nagyon-nagyon hálás vagyok nekik, hogy ennek ellenére eljöttek és egy csodálatos napot tölthettünk együtt. Örültem, hogy beszélgethettünk és hogy megismerték a többieket.
Köszönöm! :)
