I know, Maelle, that you are reading my blog. I can see in front of me your face, when you realize that you understand something from it. This is for you all. I’m here in Riga, don’t understand anything about the language, and I have to say that I don’t care. I’ll go home, but it's a bit weird,…

A reptéren kiscsaládom és Timiék vártak. Jól megszeretgettem mindenkit. Aztán elindultunk hazafelé, s én szinte sokkot kaptam attól a mennyiségű magyar nyelvtől, amivel az úton találkoztam...aztán a boltban...minden olyan olcsó és magyar és forintban van...nincs átszámolás, hogy ez mennyi lehet,…

Mivel előző este két órát aludtam, a reptér tökéletesen megfelelt arra, hogy pihenjek. Szóval felvettem a reptéri hajléktalan pózt és beállítottam az ébresztőórát.  Viszont ilyet még nem láttam. Papucsautomata. Na végre már, hogy legalább felkerült Budapest a táblára... Ééééééés…

Természetesen magamra vettem a legtöbb ruhát, hogy a táskám könnyebb legyen. Emiatt úgy néztem ki, mint egy hóember. Lemértem a táskámat, valami 19 kiló volt. Na persze a bolondok azonnal csatlakoztak: És akkor jött a dolog legfájdalmasabb része.  A búcsúzás.  Mindenkit egyesével,…

  Az utolsó esténk játékkal telt és énekléssel.  Előtte pizzeria. Már a reptéren vagyok és várok a járatomra Rigába, ahol néhány óra múlva csatlakozom a budapesti gépre.  Szerintem soha életemben nem voltak még ennyire vegyes érzelmeim.  Rigában még majd írok.  Puszipá!