Szombaton nagy esemény lesz nálunk. Kb. 300 embert várunk, amire szerintem nem leszünk elegen. Kell valaki a kávés részre, sütni két félét, foglalkozni a gyerekekkel, figyelni a száraz vécére, közben főzni a közösségre, közben csapatot alakítani, játszani és énekelni. 

Szerintem teljességgel lehetetlen, kicsit a csalán és a más nemi szerve jut eszembe...elnézést, hogy így fogalmazok, de tényleg. 

Egyébként ma könnyű napunk volt, sokat hülyéskedtünk, mert a konyhában voltam a francia barátnőmmel. A többiek kint áztak-fáztak, mert igencsak takony idő lett az elmúlt napokban. Izinyúl igyekezett megcsinálni a színpadot, míg a többiek betakarítottak némi terményit és dekorálták a farmot. 

Hétfőn össznépi meztelen szaunázás volt, némi sör társaságában. Persze elkezdtünk énekelni, próbálni, hogy mit fogunk közösen énekelni a színpadon. Jól bevertem a csípőmet az ajtóba, úgy, ahogy azt kell. Szép lila. Persze nem ez az egyetlen folt, mióta kijöttem Finnországba, tele vagyok mindenféle sebbel meg folttal. A mostani kedvencem a sarkamon van, amit legyalult a bicikli pedálja...

Lassan meg kellene vennem a jegyet haza...de nem vett rá még a lélek. Az biztos, hogy a szerződésem szerint november harmadikáig dolgozom, de körülbelül november közepéig szeretnék itt maradni. Ha dolgozom, nem kell fizetnem az ennivalóért. 

Sajnálom, hogy nem maradhatok december hatodikáig, ugyanis Finnország akkor ünnepli századik születésnapját. Biztos vagyok benne, hogy óriási buli lesz. Ja, meg hideg.