Nem szoktam inni a fekete löttyöt, de van az a pillanat, amikor nagyon szükségem van rá. Például ma.

Jelentem, kilenc és fél órája vegán vagyok. Éjfélkor óriási ölelést kaptam Isabelle barátnőmtől, üdvözölt a csapatban. Remélem, túlélem. Igazából a legnehezebb dolog ebben a vegán létben az lesz, hogyha rámtör a honvágy, nem fogok tudni húst enni. Az valahogy mindig segít. 

Délután rengeteget játszottunk kint a vendégeinkkel, nagyon élvezték mindnyájan. Mondjuk azért nem árt, ha tudjuk az összes nevet... khm hát igen, ezzel még mindig hadilábon állok. De ennek ellenére én is nagyon jól szórakoztam. 

Utána a vásárolt holmikból (nem volt egyszerű ez sem...mármint a vásárlás lebonyolítása) főztem egy jót a társaságnak. Fincsi rakott krumpliiiiii! :) Jóóó sok sajttal. 

Sietnem kellett, mert Kamillát, a magyar lányt, ki kellett vinnem az állomásra, hogy elérje a vonatát. Érdekességképp megemlítem, hogy késett a vonat...ebben a hónapban már másodszor, mivel amikor a többiek Kokkolába érkeztek utánam, akkor is ez történt. 

Szerencsére azért volt, aki eljött velem, egyedül még nem vezetek. Visszavittük a szelektíves holmikat is, bár alaposan megáztunk, ugyanis szakadt az eső. Az vigasztalt, hogy legalább jó időt választottunk a délutáni játékhoz. És az is, hogy láttunk szivárványt, ami az autóúton ért véget...nem is tudom, életemben nem láttam ilyet, de csodálatos volt. Vártam is a pónikat, vagy valami varázslatot, de semmi.

Mire visszaértünk, a többiek már elkezdték a mókát a benti játékokkal. Nagyon jól szórakoztunk. Aztán hajnali kettő körül beültünk a szaunába és énekeltünk. Az est (illetve a reggel) fénypontja az volt, amikor heten focizni kezdtünk a vizes fűben, egy szál törülközőben, hajnali háromkor. Senki nem volt szomjas. 

Én voltam a kapus. Háááát...sosem leszek egy Király Gábor, de lehet, hogy csak a törülközőmet kellett volna mackónadrágra cserélni.