De az a helyzet, hogy azt mindig tudok.
Most, ezzel a 12 állandóan bulizni akaró zajos népséggel eléggé lehetetlen a dolog. Kicsit félek is a keddtől, amikor munkába kell állnunk. Olyanok leszünk, mint a mosott rongy.
Maelle elkapta a betegségemet. Valami nagyon erős vírus lehet, hogy két hét után is életképes, de azért remélem, nem dönti le annyira a lábáról, mint ahogy engem. Satu próbál valami öko-bio cseppeket adni neki...nem akarok beleszólni, de nálam sem használt semmit. Van egy pillanat és néhány fajta betegség, amikor nem ezeket az öko-bio humbug kacatokat kell használni, hanem valódi, kőkemény gyógyszereket. Ez pont az a betegség. Én még életemben nem voltam ennyire rosszul.
No mindegy, majd meglátjuk, mi lesz.
Tegnap este dolgoztunk Jaume barátommal, mert megtelt a szárazbudi...szóval felvettük az esőruhákat és megoldottuk a helyzetet. Apropó, a tegnapi esőről annyit, hogy este SÖTÉT volt. Ismétlem: SÖTÉT!!!!
Gyakorlatilag mióta kiköltöztem, azóta nem láttam ilyet itt. Nagyon felhős volt az ég.
Ez csak egy kis szösszenet az esténkből. Éneklés, lazítás. Tegnap nem volt táncolás, csak egy kis éneklés.
Ja és jó is, hogy Isabelle rajta van a képen, eszembe jutott, hogy a jövő héten vegán leszek. A többiek szerint nem bírok ki egy hetet hús nélkül. Szerintem sem, de kezet ráztunk és szeretem betartani az ígéretemet.
Egy baj van ezzel: eddig ha rámtört a honvágy, ettem egy kis húst és máris rendben voltam. De a jövő héten... ejhhh na mindegy. Kiderül. Lehet, hogy mégis megeszem egy csirkét. Nem én tehetek róla, hogy állandóan be szeretnének jönni. Én csak segítek valóra váltani az álmaikat. A serpenyőben.
