A tegnapi és a mai estét is itt tervezem az "én szobámban". Az előző nap kicsit fáradtnak és frusztráltnak éreztem magam, szóval felpakoltam a holmimat és birtokba vettem a szobát. Mivel a fala még mindig nincs rendesen megcsinálva, úgy gondoltam, rajzolok valamit ezeknek a pupákoknak. A Magyar népmesék motívumára gondoltam először, aztán egy kicsit átdolgoztam. Este betódultak a többiek, hogy lássák, hogy min dolgozom. Kép még nincs, csak ha majd elkészül.
Az este békésen telt, viszonylag kipihenten ébredtem, hogy elkezdhessem a konyhában töltött hetemet. A szakadó eső még jobban megerősített abban a tudatban, hogy ez nekem tulajdonképpen jó. Háromféle menüt főztem: vegetáriJánost/ vegánt, tonhalasat és répamenteset. Igen, répamenteset, van, aki nem hajlandó répát enni, tehát neki külön főzünk. Hmmmm.
Semmit nem kóstoltam meg, de ahogy néztem (és direkt utoljára vettem az ételből) mindenki életben maradt. Sőt, dicséretet is kaptam, hogy milyen finom lett. Nem tudtam, hogy tudok kóstolás nélkül főzni. A többiek szerint ez jó képesség, legalább nem eszem meg a hozzávalókat, mielőtt a fazékba kerülnek...hát igen. Ilyen is volt.
Apropó, hozzávalók...
Legközelebb megkérem őket, hogy rögtön a tepsibe ugorjanak. Itt csirkegnek, ahelyett hogy szépen megsütve az asztalon díszelegnének...áhhh.
Délután a youth club kemping-bulijában voltunk, mindenki nagy örömére szakadt az eső. Hmmmm...legjobb idő a grillezésre!
Hopp egy kis gyöngyvirág! :)
Hazafelé megálltam, ugyanis találtam egy nagyon fontos dolgot: lupiinit. Ez volt az a virág, aminek a nevét először megjegyeztem 3 évvel ezelőtt, amikor a Finnország- szeretet elkezdődött. Sőt, talán az első finn szó volt, amit megtanultam. Csodálatosan szép! :)
ÉÉÉÉÉs otthon:
