Maelle szülei ezen a héten vannak itt. Sajnos nem nagyon volt módom velük találkozni, mivel végig az ágyban kuksoltam. Ma viszont meghívtak minket abba a nyaralóba, amit kibéreltek az itt-tartózkodásuk idejére. 

Sokat beszélgettünk és én fotóztam is. Íme egy kis vegyes:

Ez egy jó kis emós ló. Megszeretgettük, adtunk neki néhány szép sárga pitypangot, majd a kerítés mellett szépen elkezdtünk visszagyalogolni a nyaraló felé. Erre egy nő kocsival odajött és utánunk üvöltött az úrtól, hogy ne járkáljunk a földjén. És ne etessük a lovait sem. Öööööö oké.

Finnországban az a probléma, hogy nincs kerítés, csak az állatoknak. Tehát gőzöd sincs, mikor, kinek a birtokára lépsz be, hiheted azt is, hogy közterület. Aztán meg mondják, hogy ejnye-bejnye micsoda egy ember vagy, hogy valakinek a földjén mászkálsz. Jól megmosták emiatt a fejünket a múltkor. De ez igaz az erdőre és a stégre is (amiből van itt elég). 

Mindig azt hittem, hogy ez milyen jó, hogy itt nincs kerítés, most azért elgondolkodtam. Ha elkeríted, ami a tiéd, nincsenek félreértések és nem néznek utána rád ferde szemmel, nem méregetnek, hogy te vagy az idegen, aki "betörtél" a birtokukra. 

Szeretet van.