Ennyi krumplit ültettünk ma Jaume kollégámmal. Idegölő volt, de megszámoltuk és megcsináltuk. 

Nem volt egyszerű koncentrálni miközben arra voltam kíváncsi, hogy mennyi fér egy vonalba, mivel Jaume folyton hangosan spanyolul énekelt a fülembe. De azért sikerült.

Délután pakoltunk némi szénát...tele mindenem vele... a hajam szénás, az arcom poros a krumplitól...egy mosdás jól esik az embernek a farm-munkálatok után. Jaume azt mondta, nem látja, hogy leégett-e az arcom, mert olyan négerbarna vagyok a kosztól. 

Utána lezuhanyoztam, majd elmentünk a tóra. Jó időzítés volt. Naná, hogy nem tudtam megállni úszás nélkül....szóval miután visszaértünk, újráztam.

Naaaaaaaaaaaaaaaaa....nem tudom írni a blogomat, mert ezek a BOLONDOK papuccsal dobálják egymást és kereszttűzben vagyok....fedezékbeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!

Oké. Huh.

Mint az angyalok:

Igen. Az a lábam.