Luca Finnországban

Szenvedősen szép az élet- ettől élünk

2017. június 09. 21:14 - KáeNeL

Hú, de bölcs lettem. Vagy csak a sok fájdalomcsillapító az agyamra ment. Amennyi hülyeséget álmodom, nem csoda. Még sárkány is volt. Otthon is jártam. Tanítottam is és nem jutott eszembe, hogy kell írni az írott f betűt. A gyerekek meg csak néztek. Álltam a táblánál és bumm. Nem tudtam.

Este virgonc voltam, szociális életre vágytam, féltem, hogy az összes angolomat elfelejtem. Mindenki megölelgetett, de azért nem tubus-tubus módon (igen, tudják, az, amikor a hörcsögöt nyomkodod és gúvad a szeme...többen gyönyörűen mondják és mutatják hozzá).

De ezt megúsztam. Mindenki hiányolt és láttam rajtuk, hogy azért aggódtak. Azonnal kikérték valamiről a véleményemet, én meg közben még félig az ágyban voltam agyban (igen, kb. ez a sebességem...kivagyok, na).

Gőzöm sincs, mire adtam a választ, de megígértem, hogy másnap eszem egy kivit és önként jelentkeztem a vizet felfűteni. Kicsit húzták a szájukat a második hallatán, de mondtam, hogy szeretném. 

Az éjjel utána borzalmas volt. Láz, fejfájás, torokfájás. 

Reggel megint rosszul ébredés, de lenyomtam azt a nyamvadt kivit ott rohadjon meg hogy ilyen szőrös. Jó, megpucoltam. De olyan érzés volt lenyelni, mintha nem hámoztam volna meg. 

Aztán az ebédnél lebotorkáltam, mindenki nagy örömére. Ira, Ari, Satu, Salla...mindenki örült, hogy levánszorogtam. Ettem is. 

Aztán éreztem, hogy elfogy az erőm és elmentem a szaunába. Már nem kellett félúton megállni. Persze csak nagy fa volt bent. Nem érdekel, így is megcsinálom. Elsőre, mint mindig. Na ez még megy. Aztán leültem és néztem a tüzet. Hiányzik Péterem. Mindig rá emlékeztet és arra, amikor találkoztunk a vízitúrán Kisbodakon. Nem tartom magam gyenge lánynak, jobban is vagyok. De most jól jönne, ha megfogná a kezemet és azt mondaná, minden rendben lesz.

És még egyszer tettem a tűzre 20 perc múlva. Visszafelé éreztem először, hogy minden oké: találtam néhány (5) négylevelű lóherét. Aki nem tudná, ez valami hobbim. Lenézek és bumm. Van egy szép kis gyűjteményem, de persze a legtöbbet elajándékozom, mert látom a kis boci szemeket hogy éééén...ééén...még SOHA nem találtam!!! Tessék. Neked.

Aztán végre beszéltem anyuval, jól felbosszantott, mikor a háttérben megláttam a Varga Rozét...hűűűűh de jól esne most! :) Hiányzik. Igen, anyu is.

 No de félre a tréfát. Leszakadt egy darab a mandulámról, gondolom, nem tett jót neki a hirtelen méretváltozás. Jahhhh meg az orrfújás. Szóval most az uvulámat bosszantja, olyan, mint egy saláta, amit nem tudok lenyelni. Letépni nem tudom, szóval várok. Nagyon unom már ezt a bulit. Kint tombol a tavasz (néha nyár) én meg itt posoványosodom ebben a lyukban. Éppen jobban lettem ma, a vizet is megoldottam és ettem is, erre puff, de jó móka, trambulinozik a mandulám. 

De azért nem adom fel, történik jó is: egyik nap (nem, nem tudom, összefolynak) ez várt az ágyamban, miután felébredtem:

19022113_1505466162807582_2124412116_n.jpg

Finn barátaimtól képeslap. <3 Olyan édesek! Azt a receptet küldték el, amit olyan nagy étvággyal ettem náluk! :) És persze a hátoldalán csókoltatnak. 

Úúúúúgy szeretek levelet kapni!!!! A kórházból is kaptam és nahááát finnül van, nem latinul. Bevezethetnénk otthon is, hogy értsék is az emberek, mi történik velük. 

Na mindegy, még nem mentem át lefordíttatni, holnap egyedül leszek, a többiek lelépnek, majd akkor. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr2812582299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása