Nagyon jó kis hetet töltöttünk Kokkolában, de azért jó végre itthon lenni. Kicsit már sok volt az ember. Valószínűleg azért, mert bekaptam egy jó kis tüszős mandulaGyulát. Szóval nem ettem, (mondjuk az ivást nem tagadom le). És azért...ha az ember 4-5 napig bulizik, eléggé ki tud merülni. Mint Zemberem vicce a kisfiúval, akit elküldenek az apjáért a kocsmába. Tölt egy pálinkát a fiának, megitatja vele, mire a gyerek azt mondja: idesapám, ez borzasztó! Látod, látod, mondd meg az anyádnak, hogy én is csak szenvedni járok ide! :) 

Szóval gyógyszerezés és mézes-gyömbér. De ma kaptam egy fánkot, mert jó voltam. 

A betegség és a kritikán aluli minőségű wifi eléggé kiakasztott, azzal megspékelve, hogy inkább a bulit választottam, mint a blog írást. 

Hétfőn reggel Paula sulijában voltam, következzenek a képek! 

Ez az épület:

A teljes iskola:

Igen családias! :) 

Ez az a nap, amit meglátogattam. A második órát (finn anyanyelv) valóban ketten tartottuk, mert Paulának meetingje volt. :) 15 (!!!!!!) fős az osztály. Nem 27!!!! 

A híres finn hangszer, a kandele, amin a gyerekek zenét tanulnak:

És a meglepetések meglepetése: 

MAGYAR könyvből tanulják a matekot. Vagy legalábbis magyar módszerrel. Rubik-kocka is van és színesrúd készlet logikai készlettel. Szóval amikor megláttam, nagyon büszke voltam. Komolyan. 

Babos módszer.

A hírös-nevezetes vállfamérleg. Jó Dancs Gábor úr jut róla eszembe és a fantasztikus történetei, amik néha sokkal jobban érdekeltek, mint a matematika a főiskolán. (Najóóóóó...MINDIG!!!!) :D

Finn kézírás. Második osztály. 

Nem tudtam elfordítani és nem is fogom, mert a francia lánynak szülinapja van és mindenki táncol, csak én kockulok és nem érzem jól magam miatta. Szóval ez a feladat, amit ÉN is meg tudtam volna csinálni.

És végül Paulával közös munkánk. Köszönöm nekik a hétvégét, igazán jól éreztem magam! :) 

A finn családom. :)