Luca Finnországban

Na szóval

2017. május 31. 17:44 - KáeNeL

A hosszú lazsálásnak vége, most jöhet újra a blogon való dolgozás. 

Először is: hétfő reggel elköszöntem a barátaimtól. Igen szép hétvégét töltöttünk együtt, nagyon hálás vagyok nekik, hogy befogadtak. Még mindig a "lányaiknak" tartanak minket Sárával, ami nagyon megható. Volt ám sírás-rívás, mikor elköszöntünk. 

Erről a hétvégéről bővebben később írok, mert a wifi nem működik olyan jól és nincs sok szabadidőnk. 

Szóval akkor ami most aktuális. Kokkolában vagyok, 27 másik önkéntessel, akik mind az EVS keretein belül vannak itt. Mindenféle náció, mindenféle nyelv, egy igazi mix. Jó dolog itt lenni, de gyakorlatilag nincs szabadidőnk. Értsd: reggel kilenctől este kilenc harmincig. Azt hiszem, a kajálásokat leszámítva összesen két óra. Úgy szeretnék pihenni, mielőtt hazamegyek Kurjen tilára, de szinte lehetetlen. Mint az a háromszög, aminek egyik csúcsában a jeles vizsgák, másikban a szociális élet, harmadikban a pihenés van. Ja, és kettőt választhatsz csak. 

Van egy magyar lány, nagyon örültünk egymásnak! :) S mivel senki nem ért minket...na azért ennek is vannak előnyei! :) 

Az első nap ZSENIÁLIS volt!!!! :) Mindenféle bolond közösségépítő játékkal. Komolyan. Régen éreztem magam ENNYIRE gyereknek. :) 

A második nap kissé fárasztóbb volt. Najó, nagyon. Őszintén: ha valamit nagyon utáltam a főiskolán, az az volt, amikor körbe ültünk és olyan pszichológusokkal és pedagógusokkal osztottuk meg a problémáinkat, akik vagy életükben nem láttak gyereket, vagy nem segítettek. Talán ez a rossz emlék maradt meg bennem, ezért nem szeretem az ilyen miben vagy jó, mi az ami megnehezíti a tanulásodat...stb kérdéseket. Hosszú idő meghallgatni mindenkit és mikor a szakdogádat írod, baromira nem érdekel olyan emberek problémája, akiket évente jó, ha egyszer látsz. Ez volt itt is...

De szerencsére nem csak én voltam ennyire passzív. A végén, mikor hetedszerre jártuk végig ugyanazt a témát különböző feladatokkal, majdnem nevetőgörcsöt kaptunk a magyar lánnyal. 

Ma levelet írtunk magunknak, kenuztunk, összehasonlítottuk a finn kultúrát a sajátunkkal, praktikus dolgokról beszéltünk, ettünk, többet tudtunk meg az EVS-ről....és még nincs vége a napnak. Fáj a torkom. Lehet, hogy ez a baj. 

Most azért jobb egy kicsit, mert zongorázik valaki. Imádom hallgatni. :) 

Ha magához tér a telefonom és esz rá időm, feltöltöm a képeket is. :) 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr2512555739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.