Ma reggel a "zöld házat" takarítottuk ki. Itt lakott négy birka, de mivel melegszik az idő, kiküldték őket legelni. Mármint huzamosabb időre. Az alattuk összegyűlt 40 cm vastag összeállt szénát kellett vasvillával kihányni a műanyag fóliával bevont házikón kívülre. 

Akkor mondom, mi volt ebben a nehéz: a széna a mindenféle birkaterméktől igen alaposan összeállt, nagyon meg kellett vele küzdeni. Ráadásul iszonyatosan meleg volt a házikóban és a legnehezebb az volt, hogy közben egy kis traktorszerű masinával Ari kivitte az általunk összehányt szénát (ez elég viccesen hangzik). A masina összes füstje az üvegházban ragadt és igencsak fulladoztunk tőle. 

Szerencsére azért viszonylag hamar végeztünk. Délután individual work lett volna, de Ari megkért, hogy segítsünk neki krumplizni. Egy masinán ültünk ketten és egy csőszerűségbe raktuk ritmusosan a krumplikat. Fontos a ritmus, mert ha az nincs meg, a krumplik vagy túl távol, vagy túl közel kerülnek egymáshoz.

S íme a masina. Két hely (hahahaha) van a végén, ülve dolgoztunk. Lent vasból készült eke segíti a föld formálását és a krumplit ügyesen be is temeti. 

Délután aludtam egyet az "én szobám" nevű helységben, ami arra szolgál, hogy el tudjunk menni valahova, ha szükségünk van a magányra. Nekem napközben többször is lement a vércukrom, éreztem hogy émelygek, (főleg a beszívott gáz miatt az üvegházban) szóval elvonultam, hogy a többiek zajonghassanak.