Luca Finnországban

Tegnapi Tampere és mai délelőtt

2017. május 09. 14:25 - KáeNeL

Tamperében meglátogattuk a templomot. Érdekes, hogy mennyire emlékeztetett arra, amiben négy éve énekeltünk a Rigófüttyel. Szóval...énekeltem egyet. A többiek mondták, hogy miért nem énekelek egy dalt, biztos van valami vallásos népdal. Nagyon élveztem! :) Talán itt Finnországban leküzdöm a színpadtól való félelmemet, amit összeszedtem 14 évesen, jó néhány verseny után. 

Szóval a templom így néz ki:

18362826_1471591056195093_154884506_o.jpg

18386612_1471591102861755_45856411_n.jpg

18387277_1471591169528415_654231253_n.jpg

18425744_1471591716195027_1729090123_n.jpg

18361371_1471591342861731_1880560299_n.jpg

Elég modern...de a díszítés mennyisége nagyon tetszik. Nem egy barokk giccs, és nem is nagyon szegényes. Pont az arany középút. És csodálatos az akusztikája. Mint a szaunának.

Tamperében vettem DNA kártyát, ami azt jelenti, hogy van finn telefonszámom (ha beüzemelem). Ez igen hasznos lesz majd, amikor a hónap végén egyedül Kokkolába utazom, hogy láthassam finn barátaimat. 

S egy kép, melyen felelősségteljes, intelligens felnőtt fejet vágunk:

18361750_10213782931914038_1105973921_n.jpg

Csodálatos. Talán kap a kedves olvasó egy képet arról, hogy milyen komolyak vagyunk itt, Kurjen tilán. Tök unalmas az élet. Soha nem nevetünk. 

:D :D

Este tojásos nokedlit főztem az itt tanult salátával. Vagyis Veteliben tanultam. Hagymasaláta. A többieket kikészítettem vele. :D Ott vinnyogtak az asztalnál, hogy soooook a hagyma. :D Szerintem jó volt, de azt hiszem, rólam az az általános gondolatuk, hogy nagyon szeretem az erős fűszereket. Van egy chiliporunk, amit elvileg a házigazdáink Magyarországról rendeltek. Mindenki nagy tisztelettel néz rá, mert iszonyatosan erős. Igen, vele volt a szemdörzsölős kalandom. 

A nokedliszaggató viszont nem működött, vagyis szerintem nem is nokedliszaggató. Valami fura, amit megláttam és gondoltam hogy jóóó na hát ezzel megpróbálom. Nem működött. Szóval a deszkás adagolós módszert alkalmaztam, ami tripla munka, szimpla élvezet. Nagyon aranyosak a többiek, mikor éhesek és belenézegetnek a fazékokba, hogy huhuuuuu mi van itt? 

Mondanám, hogy Zembör, légyszi küldd el a nokedliszaggatót, de örülök, hogy végre van nekem Királyréten és félek, ha ide eljön, itt is marad. Ugye emlékszel, mennyit nyúztalak miatta? :D

Az este további része csendesen telt(csak nem a nokedli miatt? Vagy senki nem mert megszólalni a hagymaszag miatt???) :D).

De azért fotóztunk:

18361354_10213777888467955_504780531_n.jpg

18361415_10213777888627959_363109201_n.jpg

18386772_10213777888267950_1819431442_n.jpg

Ezen a képen pedig látható a nappali, az ebédlőasztal panorámában. Már amennyire látszik. Nem az én képem, de nem rossz. A jobb oldali ablakon ha kinézünk, láthatjuk a vérszomjas teheneket. Balra van egy zöld lépcső-létra felfelé, ott alszunk. A kék papír a falon a vers, amit újrafestettem az előző magyar lány után, mert a magyarul írt betűket nem tudták elolvasni a népek. 

18405317_120332000669968668_593545743_o.jpg

Ma délelőtt egy nővel volt beszélgetős óránk, aki tanított nekünk néhány gyógynövényt. A lándzsás útifű helyett valami bődületes nagy bolondság volt leírva a magyar verzió helyén (mert minden nyelven megkaptuk a növények nevét) szóval jeleztem és kijavítottam. Nagyon örült neki. Sokat fogok vele dolgozni, mivel az én egyéni munkám a gyógynövények és a virágok felügyelete. 

 Most épp szabadidőnk van, aztán este jógázni megyünk. Még soha nem jógáztam, de rajta van a bakancslistámon, szóval ideje kipróbálni. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr212493123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.