Tamperében meglátogattuk a templomot. Érdekes, hogy mennyire emlékeztetett arra, amiben négy éve énekeltünk a Rigófüttyel. Szóval...énekeltem egyet. A többiek mondták, hogy miért nem énekelek egy dalt, biztos van valami vallásos népdal. Nagyon élveztem! :) Talán itt Finnországban leküzdöm a színpadtól való félelmemet, amit összeszedtem 14 évesen, jó néhány verseny után.
Szóval a templom így néz ki:
Elég modern...de a díszítés mennyisége nagyon tetszik. Nem egy barokk giccs, és nem is nagyon szegényes. Pont az arany középút. És csodálatos az akusztikája. Mint a szaunának.
Tamperében vettem DNA kártyát, ami azt jelenti, hogy van finn telefonszámom (ha beüzemelem). Ez igen hasznos lesz majd, amikor a hónap végén egyedül Kokkolába utazom, hogy láthassam finn barátaimat.
S egy kép, melyen felelősségteljes, intelligens felnőtt fejet vágunk:
Csodálatos. Talán kap a kedves olvasó egy képet arról, hogy milyen komolyak vagyunk itt, Kurjen tilán. Tök unalmas az élet. Soha nem nevetünk.
:D :D
Este tojásos nokedlit főztem az itt tanult salátával. Vagyis Veteliben tanultam. Hagymasaláta. A többieket kikészítettem vele. :D Ott vinnyogtak az asztalnál, hogy soooook a hagyma. :D Szerintem jó volt, de azt hiszem, rólam az az általános gondolatuk, hogy nagyon szeretem az erős fűszereket. Van egy chiliporunk, amit elvileg a házigazdáink Magyarországról rendeltek. Mindenki nagy tisztelettel néz rá, mert iszonyatosan erős. Igen, vele volt a szemdörzsölős kalandom.
A nokedliszaggató viszont nem működött, vagyis szerintem nem is nokedliszaggató. Valami fura, amit megláttam és gondoltam hogy jóóó na hát ezzel megpróbálom. Nem működött. Szóval a deszkás adagolós módszert alkalmaztam, ami tripla munka, szimpla élvezet. Nagyon aranyosak a többiek, mikor éhesek és belenézegetnek a fazékokba, hogy huhuuuuu mi van itt?
Mondanám, hogy Zembör, légyszi küldd el a nokedliszaggatót, de örülök, hogy végre van nekem Királyréten és félek, ha ide eljön, itt is marad. Ugye emlékszel, mennyit nyúztalak miatta? :D
Az este további része csendesen telt(csak nem a nokedli miatt? Vagy senki nem mert megszólalni a hagymaszag miatt???) :D).
De azért fotóztunk:
Ezen a képen pedig látható a nappali, az ebédlőasztal panorámában. Már amennyire látszik. Nem az én képem, de nem rossz. A jobb oldali ablakon ha kinézünk, láthatjuk a vérszomjas teheneket. Balra van egy zöld lépcső-létra felfelé, ott alszunk. A kék papír a falon a vers, amit újrafestettem az előző magyar lány után, mert a magyarul írt betűket nem tudták elolvasni a népek.
Ma délelőtt egy nővel volt beszélgetős óránk, aki tanított nekünk néhány gyógynövényt. A lándzsás útifű helyett valami bődületes nagy bolondság volt leírva a magyar verzió helyén (mert minden nyelven megkaptuk a növények nevét) szóval jeleztem és kijavítottam. Nagyon örült neki. Sokat fogok vele dolgozni, mivel az én egyéni munkám a gyógynövények és a virágok felügyelete.
Most épp szabadidőnk van, aztán este jógázni megyünk. Még soha nem jógáztam, de rajta van a bakancslistámon, szóval ideje kipróbálni.