Luca Finnországban

Kerítés

2017. május 06. 20:44 - KáeNeL

Ma kerítésezés volt a program délelőtt. Tulajdonképpen élveztem, hiszen azokat a fákat használtuk, amiket Arthurral festettünk. Ez azt jelenti, hogy van értelme az itteni munkánknak, amit előkészítünk, azt be is fejezzük.

Menő kerítés lett. Pont végeztünk ebédidőre. Ezt a két képet lőttem ebéd közben:

18336945_1469344553086410_1004173116_n.jpg

Csodálatosak ezek a virágok. Míg próbáltam jó fotót készíteni róluk, Ari végig odatette a kezét vagy egy poharat. Bosszúból lefotóztam őt is. Vele dolgozunk.

18362183_1469344479753084_1343767685_o.jpg

Iszonyatosan kedvelem, nagyon szórakoztató egy lény. :D

Aztán ebéd után bevertünk még néhány fát a földbe kerítésnek a változatosság kedvéért. Aki azt gondolja, hogy egyszerű, hát nem az. Kimérni még megy, hogy hova kellene ütni, de lyukat kell fúrni egy vastag,nehéz vassal. No, ha már a kezedben van, az a gond, hogy azt a lyukat, amit először ütöttél vele, nem találod el. Aztán három ütés után elfáradsz, mert teljes testtel csinálod és a fránya föld nem akar engedni. (Ma Jaume azt mondta, hogy olyan erős vagyok, hogy a következő ütéssel Kínáig jutok, de azért ez nem teljesen így van...) Szóval, ha a vas felét be tudod gyömöszölni a lyukba, menő vagy. Ha nem, Ari segít, de ő olyan erős, hogy egy ütéssel bevágja az egész vasat a földbe. Nagyon megalázó... :D :D

Szóval ha a vas megvan, jöhet a fa. Karó. Vagy hát annál nagyobb. Kb. embermagasságú és egy nagy kalapácsot használunk hozzá. Tegye fel a kezét, aki kalapált már fejmagasságban egy 4 kilós kalapáccsal! Senki? No, akkor mondom. Először is: kicsi a fa felülete, amit el kell találni. Aztán nehéz a kalapács, nem tudod meglendíteni rendesen. Lábujjhegyen, vagy ugrálva(!) próbálod beverni a karót, ami nagyon nem arra megy, amerre te akarod. Minden. Egyes. Ütésnél. Ha valaki fogja neked, akkor attól félsz, hogy rácsapsz a kezére. Szóval így megy ez. Nem egyszerű. Szerencsére vannak erős fiúk is, akik lelkesebbek. :D

Délután Arthurral próbáltunk beverni 20 karót, hát megszenvedtünk vele. De megvan! :D

Aztán csatlakoztunk a többiekhez, akik éppen a kaput csinálták a délelőtti kerítéshez. Mivel én nem nagyon tudtam segíteni, az egyik gyerekkel játszottam. Színeket és ruhaneműk neveit tanította nekem, miközben az ölemben ült. Aztán elkezdtünk finnül számolni és miután rájött, hogy a kezében lévő fadarabok száma nem elég, rögöket számoltunk. 47-ig jutottunk. 

Aztán, miután lejárt a munkaidőnk, én elmentem futni és zuhanyozni. Igor nagyon befűtött a szaunába, tiszta füst volt minden, szóval gyors zuhany volt.

Estefelé lementünk a tóhoz a többiekkel, mert néhányan horgásztak. Már aki szabályosan csinálta...

18336871_1469378879749644_769338251_n.jpg

18336804_10213757188310464_245617219_n.jpg

Menő dolog ám a szaunából pecázni, csak nem túl célravezető... :D :D :D

Mi pedig Maelle-lel csináltunk néhány fotót.

18337474_1469379056416293_665676768_n.jpg

18337385_10213757188630472_1277529991_n.jpg

18337195_10213757188190461_1849011783_n.jpg

18361145_10213757188790476_502387206_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr6512486209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.