A mai napon csak erre tudtam gondolni. Nem tudom, mi volt az a fekete anyag, amivel be kellett kennünk a kerítésnek való kihegyezett fákat, de nem volt jó szaga. Ketten dolgoztunk rajta 3 órát és három nagy raklapnyit festettünk meg. Illetve én festettem, Arthur pakolta. Tehát én kaptam a nagyját, direkt az arcomba. Nem tudom mi volt, de azért 3 órán át szívni nem jó. Meg is fájdult a fejem tőle. A kesztyűmön is átütött, megfogta a kezemet. Sűrűn anyáztam, még jó, hogy megtehetem.
Aztán önként vállaltam, hogy kitakarítom a szaunát és befűtök a víz alá...gondoltam a sikálás és a füstszag majd elnyomja a fekete valami szagát a kezemen. Hohooo kis naiv.
Még most is érzem, pedig azóta le is zuhanyoztam. No mindegy.
Amúgy leszámítva ezt jó napunk volt. Délután mindenki a saját munkájával foglalkozott. Mivel én még nem döntöttem és egyelőre nem szeretnék belekezdeni semmi komolyba, inkább segítettem a többieknek.
Ezt csináltuk:
Na neeeem, nem a lappasztást, hanem az ülőgarnitúrát. Asztal is van ám hozzá! Meg is tanultunk szépen portugálul káromkodni, míg elkészült. :D
S nini, most veszem csak észre, hogy én is a képen vagyok.
No de nézzük meg közelebbről a bútorzatot.
Szerintem elég menő lett.
Ügyesek itt a népek. Gondolom nem látszik, de a padot én segítettem összerakni. Az összes szöget én kerestem hozzá (nem egyszerű feladat) és én fogtam, míg kalapálták. Sörtartó is van.
Aztán én leléptem kenuzni, de nagyon fújt a szél és nem volt fám a kenu elejébe. Így belekapott a szél és elég nehéz volt kormányozni (és gyenge is vagyok). Szóval egy idő után meguntam és visszamentem a többiekhez.