Luca Finnországban

Napi/ heti munkák

2017. április 06. 16:26 - KáeNeL

Ma kiosztottuk a munkákat, ami hetente változik, hogy mindenki sorra kerüljön. Én voltam a leggyorsabb, ezért én vállaltam a következő heti konyhafőnökséget, mivel ez az egyik legnehezebb feladatunk. Meg kell tanulnunk körülbelül 40 emberre főzni, ugyanis nyáron azok a családok is itt tartózkodnak, akik most Vesilahtiban vagy Tamperében élnek. 

Nem egyszerű dolog a főzés, mivel gondolni kell a vegákra, a gluténos bandára, illetve az egyéni "nem szeretem" kívánságokra. Van egy lista arról, hogy kinek van speciális diétája. Itt jegyezném meg azoknak, (főleg Zemberemnek és Jóapámnak) akik piszkáltak a halevéssel (nem szeretem), hogy állandóan azt fogok enni, még akkor is, amikor nem akarok, hogy felírtam magam a listára. Tehát nem KELL halat ennem. :D Persze mondtam, hogy megkóstolom mindig, de az a helyzet, hogy akárhányszor megkóstolom, mindig rájövök, hogy nem tetszik. Ez volt tegnap is, de jó képet vágtam hozzá és megettem. De azt hiszem, annyi dolog van itt, amihez hozzá kell szoknom, hogy a halat nem kell ezek közé sorolnom.

Szóval, íme azok a munkák, amiket hetente vagy naponta meg kell csinálnunk. (Nem bajlódom a fordítással, épp gitároznak a többiek és baromira mennék énekelni...)

17814018_1432080966812769_940954665_n.jpg

17814048_1432080820146117_1250875793_n.jpg

És ezen a táblán osztjuk be, hogy ki, mikor csinálja ezeket:

17813700_1432080710146128_1195489787_n.jpg

És ilyen az okos táblánk,amin minden rajta van:

17807086_1432081146812751_932524650_n.jpg

A zöld valami egy versike, amit minden nap ebéd előtt elmondunk.

17814184_1432080526812813_1387057686_n.jpg

Valami olyan jelentése van, hogy köszönjük a földnek ezeket a finomságokat, amit eszünk és szép az élet. :) Mondjuk úgy hangzik, mint egy szekta-ima, de mivel semmi ártalmas nincs benne, nem látom akadályát, hogy elmondjam ebéd előtt. Enni szeretek, az élet meg tényleg szép! :) 

Persze, ha majd elkezdődnek a föld-munkálatok, kiegészítik a fentieket. 

A festett kép a verssel a nappalinkban van.

És itt van egy kép, amit már régen szerettem volna feltenni ide:

17813944_1432081636812702_1173119820_n.jpg

A madarak, amik itt vékonynak és kecsesnek tűnnek, valójában nagyon kövérek és nagyon-nagyon zajosak. Találkoztam velük a tavon. Nem mentem közel, nem szeretném ha hiányozna valamim.

Finnül kurki, de nem hiszem, hogy ilyen van nekünk otthon. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr512406071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.