Iszonyatos sok várakozás után (mivel pánikban vagyok minden egyes alkalommal, amikor repülök, hogy lekésem a gépet) felszálltam és nagyon nyugisan meg is érkeztem. A koordinátoromtól korábban megtudtam, hogy az egyik önkéntessel együtt fogok utazni. Igor Szardíniáról való, a stílusa pedig határozottan a Keresztapámra emlékeztet, szóval gyorsan összebarátkoztunk.

Az út hosszú volt, de ablak mellett ültem, szóval mindent láttam.

Ez az a pillanat volt, amikor épp két összefüggő felhő között megláttam a napot...a kép nem adja vissza, de gyönyörű rózsaszín volt.

Ééééés ez már a reptér,ahova megérkeztünk. Nagy meglepetésemre egy biatorbágyi szomszédommal is találkoztam, aki azzal a géppel ment haza, amivel én érkeztem.

Onnan az egyik önkéntes autójába szálltunk és kb. 40 percet utaztunk Vesilahti-ig. Sajnos a sötétben nem láttunk semmit, de én azért egy szép kövér nyulat kiszúrtam...apropó, nem is tudom, hogy van finnül a nyúl...Pupujussi (hát nem aranyos??? :)

Aztán miután megérkeztünk, kaptunk enni, ami számomra nem volt elhanyagolható a rengeteg várakozás és a repülés után. 

Aznap este ismerkedtünk össze a többiekkel. Hatan vagyunk, 3 fiú, 3 lány. SZUPERJÓ CSAPAT!!!! :) Épp mellettem gitározik az egyik srác, szóval sietek, mert énekelni kell velük. :) Ketten vannak Franciaországból, egy lány Portugáliából, a gitáros srác Spanyolországból, Igor Szardíniáról és én.

Az első este versmondó versenyt szerveztünk, mindenki a saját nyelvén mondott verset (némi alkohol társaságában) és a magyar nagyon-nagyon-nagyon tetszett nekik. Természetesen már tudnak a disznóölésről, a paprikáról és a gulyásról. És tudják azt a szót is, hogy egészségedre! :)