Mikor jelentkeztem erre az önkénteskedésre, tudtam, hogy rengeteget fogunk dolgozni, nomád körülmények között. Ez azért nem okoz gondot, mert sokat kempingeztem és nem félek attól, ha hideg vízben kell zuhanyoznom.

Viszont...hatan alszunk egy emeleten, ami kicsit érdekes...vegyesen, fiúk, lányok és ez kicsit aggaszt. Remélem, majd megszokom. Tehát, a házikó így néz ki, kívülről:

És bent ilyen:

Sajnos nem jók a képek, mert alig van fény, s ez rettenetesen idegesít. DE!!! Ma voltunk a közeli boltban bringával, állítólag olcsón lehet körtét kapni. Ha lesz menő körtém, csinálok több képet! :)

A lépcső a második képen (zöld) a hálókhoz vezet. Az utolsó képen pedig a kemence felett (vagy kályha...Zemberem megharapna, hogy nem tudom) látható az a fal-szerűség, amivel el vagyunk zárva a külvilágtól. Ez igazából egy vastag fehér papír. Szóóóóval elég családias. 

A konyhában konyhasziget van, ami minden vágyam a majd elkészülendő sajátomba. Napközben, pontban délben(!!!) eszünk a nagy asztalnál, de nem csak mi, hanem az egész közösség tagjai. Nyolc család lakik a farmon, felosztják egymás között a munkát. Mikor ideértem, kicsit a Szegény embert az amish húzza című film jutott az eszembe, minden előnyével és hátrányával együtt. 

A szobáról nem csinálok képet, mert nincs annyi hely, hogy hátrébb tudjak menni, hogy az ágyamat lefotózzam. 

A farmtól kb. 40 méterre van egy tó, mellette szauna. Be van még fagyva, ráadásul nem is mély, szóval fürdeni nem hiszem, hogy lehet benne. De van egy kenu, amit szerintem ha Zember meglát, szerelmes lesz Finnországba. :) El lehet vinni, lehet vele szép nagy köröket csinálni.