Luca Finnországban

No niin

2017. április 26. 15:41 - KáeNeL

No niin.

A finneknél ez a két szó elég mindenhez. Menjünk. No niin. Csináld. No niin. Kész van. No niin. Együnk. No niin. 

Ari, akivel a farm munkálatokat csináljuk, mindig ezt mondogatja, kiegészítve azzal, hogy very good. Mindezt iszonyatosan gyorsan, mivel egy kicsit hadar. Nem egyszerű megérteni a feladatokat, amiket ad nekünk.

De very good no niin.

Ma reggel meleg öntöttünk meleg vizet az állatok itatójába és adtunk nekik enni. Utána ketten dolgoztunk Arthur-ral, aki folyton azon nevet, hogy nem tudom kimondani a nevét. Artúr. Nesze. Hihetetlen ez a francia nyelv, olyan mintha nem is emberi lenne. De gondolom, ők is ezt gondolják az enyémről. 

Szóval a traktor mögé csatlakoztattunk egy óriási trélert, ami kb. 5X6-os volt. (Ha ügyesek lesztek a dolgozattal, holnap lefotózom.)

Szóval felmásztunk a tetejére és utaztunk vele egy keveset egy zárt akolig, ahol már voltunk egyszer. Ari beparkolt a tragaccsal és elkezdték felhányni a szénát, míg én a tréleren rendezgettem a füvet. Fújt a szél, az orromba, a nyakamba, szemembe és a dekoltázsomba is ment. Jött a tanács: ne lélegezz. Oké. :D 

Mikor azt hittem, elég, akkor még raktak a trélerre jó sokat, minek következtében igen magasra kerültem. Nem félek a magasságtól, de mivel eléggé inogott alattam a boglya, furán éreztem magam. Aztán az jutott eszembe, hogyha onnan leesem, nem gond, hiszen puha alattam a széna. Aztán lapult békásat játszottunk, hogy kiférjünk az ajtón, mert fölül bevertük volna a derekunkat, szóval rá kellett feküdni a boglyára. A visszaút igen szórakoztató volt, pláne, mikor a dombon mentünk felfelé. De megúsztuk lepottyanás nélkül. 

Utána én fentről elkezdtem leküzdeni a boglya tetejét, hogy Arthur az állatoknak adhassa. Szerinte gyenge vagyok. Szerintem meg...nem írom le, mit gondolok! :D :D

Ari utána megengedte, hogy cumisüveggel "megszoptassam" a kis birkákat. Egyszerűen tündériek, de nagyon hevesek. Nem szeretnék szoptatós birkamama lenni. Szerencsére ez még nem áll fenn, de ha továbbra is ennyi füvet eszünk...

Délután mindenki az "individual work" feladatot látta volna el, de mivel még nem beszéltem Satuval és Salla-val (szabadságon vannak) én elvállaltam a vízmelegítést, és mivel ott voltam, kitakarítottam a szaunát és hordtam be fát is. 

Hopp. Előtte volt egy feladatom: kitakarítani a dry toilet-et. Nnnna. Az vicces. Tegye fel a kezét, akit érdekelnek a részletek! No niin. 

Akkor csak óvatosan. Szilárdat a komposztálóba, folyékonyat (itt aztán tényleg értelmet nyert a "ne lélegezz" tanács) pedig egy nagy tárolóba. Olyan nagy volt, hogy fel kellett másznom rá, mert nem bírtam el a kis kézikannát (40 literes, csak annak, aki lekvárnak tart). Miközben fent voltam, azon agyaltam, milyen lehet beleesni a tárolóba...de aztán rájöttem, hogy inkább nem akarok belegondolni. 

Sajnálom, hogy a melóról nincsenek képeim, de furán érezném magam, ha kiadnának egy feladatot és én nekiállnék fotózni. Minden a kedves olvasó képzeletére van bízva. :) 

Hamarosan összeállítok egy szódolgozatot, remélem mindenki sokat tanult mostanában!!!! :) 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lucafinnorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr212456217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása